Esti sugárkoszorú...

 

Előttünk már hamvassá vált az út,

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom,halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony; 

Halvány,szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át,

A dolgok esti lélekvándorlása.

 

Illattá s csenddé. Titkok illata,

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni,mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe: 

Nem tudtam többé,hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le,

S lombjából felém az ő lelke reszket?

 

Igézve álltam,soká,csöndesen,

És percek mentek,ezredévek jöttek,

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó,mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés; Mennyire szeretlek!

❤

Oldal: Esti sugárkoszorú...
The heart wants what it wants - © 2008 - 2024 - nowandforever.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat